IGEI ÜZENET

SORON KÍVÜL
2020-11-16

Mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég alatt. Megvan az ideje a születésnek, és megvan az ideje a meghalásnak. Megvan az ideje az ültetésnek, és megvan az ideje az ültetvény kitépésének. Megvan az ideje az ölésnek, és megvan az ideje a gyógyításnak. Megvan az ideje a rombolásnak, és megvan az ideje az építésnek. Megvan az ideje a sírásnak, és megvan az ideje a nevetésnek. Megvan az ideje a gyásznak, és megvan az ideje a táncnak. Megvan az ideje a kövek szétszórásának, és megvan az ideje a kövek összerakásának. Megvan az ideje az ölelésnek, és megvan az ideje az öleléstől való tartózkodásnak. Megvan az ideje a megkeresésnek, és megvan az ideje az elvesztésnek. Megvan az ideje a megőrzésnek, és megvan az ideje az eldobásnak. Megvan az ideje az eltépésnek, és megvan az ideje a megvarrásnak. Megvan az ideje a hallgatásnak, és megvan az ideje a beszédnek. Megvan az ideje a szeretetnek, és megvan az ideje a gyűlöletnek. Megvan az ideje a háborúnak, és megvan az ideje a békének. (Prédikátor 3; 1-8)

Egy fekete macska óvatosan lépkedett a covid tesztre várakozók sorában. Az élesen narancssárgára felfestett sávok között puhán lépkedve, látszott szemében a riadalom. Felismerhetetlen arcú emberlények néztek vissza rá a maszk mögül, de hiába a szemekben sugárzó öröm a cica láttán, ő csak nem akart barátkozni. Apró, bizalmatlan lépései alatt még a lehullott fák levelei is halkabban zizegtek. Mintha minden, ami csak él és mozog ezen a világon, érzékelné, ez egy más légkör. Történelmi időket élünk még úgy is, ha a Prédikátor azt írja, hogy mindennek rendelt ideje van. Ez azon túl, hogy semmi sem történik ok és cél nélkül, számomra azt is jelenti, hogy semmi sem történik Isten tudta nélkül. A soron kívül állva, kísérőként az udvar fáiban, a szürke reggelben és a fekete macska lépteiben erre csodálkoztam rá. Végül is, az élet halad a maga rendje szerint. Mindaz, ami nekünk ismeretlen és bizonytalan, az örökkévalóságban, mint egy apró puzzle darabka pontosan beilleszthető. Hangyányi létünk úgy folyik bele Isten mindent átható jelenlétébe, mint anyatej folyik végig a jóllakott csecsemő piros orcáján. A Prédikátor szava mindig aktuális, hiszen míg világ a világ és él az ember, születik, dolgozik, sírva mulat vagy mulatva sír. Egy élet munkáját felépítve sok-sok szerelmes ölelésben hagyja maga után lényének esszenciáját, hogy végül Isten szeretetében feloldódva immáron ne csupán éljen, hanem létezzen az örökkévalóságban.

Erlitz Anita
lelkész