„Megvan az ideje a sírásnak, és megvan az ideje a nevetésnek. Megvan az ideje a gyásznak, és megvan az ideje a táncnak.” (Prédikátor 3, 4)

  Régre nyúlik vissza az élet-halál-élet rítusa. Mióta világ a világ, az ember kutatja létének, halálának értelmét, eljátszva életet, halált majd újjászületést. Szinte minden népcsoportban megtalálhatók azok a mondák, regék és misztériumjátékok - akár pogány, akár liturgikus játékok -, melyek a megküzdést és az elmúlás fájdalmát dolgozzák fel. Mindegyik abból a közös bizalomból születik, hogy a vég, valami új élet kezdetét jelenti. A női lét ciklikussága hordozza...