Dr. Czapáry Endréné Pataky Éva matematika-fizika szakos TANÁRNŐ. Csupa nagybetűvel. Erős karakterű tanár személyiség, aki szereti a rendet, de fegyelmezés közben sem hagyja el keresztyén lelkülete és humora. A pápai Refi államosításának évében érettségizett, mint az utolsók egyike, majd a rendszerváltást követő újrainduláskor visszatért az ősi falak közé igazgatóhelyettesként, mint az elsők egyike. Olyan kapocs volt a kommunizmus előtti múlt és annak bukását követő jövő között, aki magában hordozta a református szellemiséget. Nem lemásolta, hanem lelkészgyerekként magába szívta az egyházi létet, majd annak legtermészetesebb puritán valóságát tükrözte a diákság felé. Cselekvő református identitása folyamatosan érezhető gondolkodásában és értékrendszerében. Soha nem felejtem, amikor a gimnázium büféje előtt a hiányzó iskolaköpenyt számon kérte a teológusokon, majd köztük felismerve engem, az ex-refist, legyintett egyet, és hozzátette: „most már ugyan hiába kérem!” – majd tovább ballagott.

- Magyaratádi szolgálatom során az idős emberek mindig nagy tisztelettel emlegették Éva néni nagyapját, aki betűvetésre és számtanra tanította őket. Somogyból származik a családja?

- Nem. Nagyapám, Pataky Géza volt Magyaratádon kántor-tanító, és ott született apám (szerk. megjegyzés: Pataky László Géza 1935-1954 között kercai, majd 1954-1980 között győri lelkész volt, valamint a Pápai Református Teológiai Akadémia egyháztörténeti tanszékének tanára az intézmény államosításáig 1947-51 között). Nagynéném Orciban lakott, nyaranként sokszor jártunk Somogyban. De oda csak a tanítóság miatt került a nagyapám. Amikor a törököket kiűzték Dél-Magyarországról és a kunok egy része letelepedett Bácskában, akkor apai részről egyik ősünk oda költözött. A cservenkai anyakönyvben benn’ van, hogy egy Pataky István nevű csikós a Karcag környéki pusztákból jött. Annak a leszármazottjai Veszprémbe kerültek, így a nagyapám ott született. Aztán később, mint dunántúli református tanító oda ment, ahol állást kapott. Így került Somogyba. Azt, hogy honnét származunk, nem igazán tudom megmondani, mert a dédapáim református és evangélikus lelkészek illetve tanítók voltak, és mint egyházi emberek oda mentek, ahol szolgálati helyet kaptak. Például Hodoson volt az egyik evangélikus lelkész, a másik Kercán kántor-tanító. És mivel az apám is Kercán volt lelkész, és én ott születtem, így én őrséginek vallom magam. Két testvéremmel együtt Kercát tartjuk szülőhazánknak. Végül is apám és anyám is oda temetkezett. Minden nyáron megyünk Kercára, ahol nagyanyám háza megvan a család tulajdonában. Aztán van egy mondás, ami a húgom lányától származik: mindenütt jó, de a legjobb Kercán.

- Van olyan példaértékű üzenet családja történetéből, ami hordozza magában a látható egyház összefogó és megtartó erejét?

- Anyai nagyapám Sárospatakon végezte a teológiát, aztán Szatmárnémetibe került segédlelkésznek. Amikor meghalt a kercai lelkész, akkor a presbitérium felkerekedett a századfordulón, hogy hazahívják Szatmárnémetiből Kercára. És ő hazajött. Fiatalon meghalt, a nagyanyám ott maradt három gyerekkel egyedül. Akkor a kercai nép odament hozzá, hogy ne menjen el. Két testvére vett neki egy telket, és a gyülekezet minden tagja egy szál fenyőt adott hozzá, így épült fel a ház. Kívül és belül be van vakolva, nem látszik a fenyőfa, de mi tudjuk, hogy ott van.

- Ezek szerint fontos a lelki örökség.

- Legdrágább örökségem, amit a szüleimtől kaptam, az egy-egy mondat. Anyámtól: ha te mindent megtettél, ami tőled telt, a többit bízd az Úr Istenre. Apámtól: első a szolgálat, minden utána. Ezt akkor mondta nekem, amikor megígértem nekik, hogy elviszem őket Kercára, de Pápán a gimnáziumban valami közbejött, és én úgy éreztem, hogy csalódást okozok nekik. Ez a mondat a felszabadító örökségem.

- Református identitásunkra erős hatással vannak énekeink. A református énekanyagból mik a kedves énekei?

- Természetesen a kilencvenedik zsoltár. Meg a Tinódi ének, az „Imádkozzatok és buzgón kérjetek”. Ja, meg a hatvanötödik zsoltár! Amikor artikuláris helyek voltak kijelölve, akkor az őrségi embernek oda kellett elmennie istentiszteletre nagyon-nagyon messziről, és mikor felértek a hegyre, ahonnét már ráláttak a kustánszegi templomra, akkor az őrségi nép mindig elénekelte, hogy „A Sionnak hegyén Úr Isten, tied a dicséret”. Bandinak is ez volt a kedves éneke. (Szerk. megjegyzés: férje Dr. Czapáry Endre.)...

A teljes beszélgetés olvasható oldalunkon:
https://megvanirva.hu/tanari-palyam-koronaja-a-papai-refi-ujrainditasa/