Nem erővel, sem hatalommal, hanem az én lelkemmel! - azt mondja a Seregeknek Ura.
(Zakariás 4:6)

Egyszer a Szél és a Nap meglátott egy utazót, aki roskadozva haladt az úton vastag felhőkabátba burkolódzva. Mindegyikük szívében felébredt a könyörület, a jószándék, hogy segítsenek ennek a szegény vándornak. Meg is állapították egymás között, hogy meg kellene szabadítani a vastag felhőkabáttól. Mivel szólni nem tudtak hozzá, más módon kellett rávenni a vándort, hogy szabaduljon meg a kabátjától. Először a Szél próbálkozott. Az volt a terve, hogy lefújja a terhes kabátot róla. Őrült erővel fújni kezdett, beleadott apait anyait. De minél erősebb lett a Szél, a vándor annál inkább markolta, annál ragaszkodott nehéz kabát...