IGEI ÜZENET

Biztosra menni
2021-07-24

„Gedeon ekkor azt mondta Istennek: Ha az én kezem által akarod megszabadítani Izráelt, ahogy megígérted, akkor én most kiteszek egy fürt gyapjút a szérűre, és ha csak maga a gyapjúfürt lesz harmatos, a föld pedig mindenütt száraz marad, akkor tudni fogom, hogy az én kezem által szabadítod meg Izráelt, ahogy megígérted. Úgy is lett: amikor másnap korán fölkelt, és kinyomkodta a gyapjúfürtöt, harmatot facsart ki belőle, egy egész csészényi vizet.” (Bírák 6,36-38)


Mindannyian éltünk már meg bizonytalan élethelyzeteket. Amikor olyan döntést kell hozni, amelynek hatását nem látjuk rögtön, de következményeit egy életen keresztül cipeljük tovább. Ezek lehetnek örömös események, de lehetnek torok-, gyomorszorító helyzetek is. A teljesség igénye nélkül néhány példa: bizonytalanságot élünk meg a főiskola, egyetem megválasztásakor, vagy a házastársunk mellett való döntés meghozatalakor. Esetleg egy munkahelyváltás, gyermekvállalás esetében is átélhetjük ezt a fajta nyomasztó érzést, félelmet. De a hívő ember életében ezek a „szent bizonytalanságok” időszakai.

Ebből a mindannyiunk által jól ismert történetből ez a szent bizonytalanság tűnik elénk. Gedeon hitt az Úrban. Nem kételkedett benne, hiszen kétszer is megvallotta hitét: „ahogy megígérted” – ez hitvallás. Azonban mégis szeretett volna megerősödni, abban, amire Isten elvezette.

Nincsen ezzel baj! Sőt! Ez a történet felszabadíthat bennünket, hogy hitünket megvallva, szent bizonytalanságainkkal is menjünk oda az Úr elé, tegyük le elé a gyapjút és várjuk, mit cselekszik. Mert Ő cselekedni fog. A kérdés, hogy észrevesszük-e. Meglátjuk-e, hogy Ő válaszol? Nagyon beszédes ez a kép: „kinyomkodta a gyapjúfürtöt, harmatot facsart ki belőle”. Gedeon nem pusztán jelet kért, hanem kutatta is a választ. De sokszor leragadunk annál mi is, hogy kitesszük a gyapjút és elfelejtjük „leellenőrizni”. Elfelejtjük a kezünkbe venni és „olvasni belőle”. Kérünk jelet, útmutatást Istentől de a csendességet nem tartunk már, mert csak panaszkodni tudunk és csendben lenni nem. A Bibliát már nem nyitjuk ki, mert túl fáradtak vagyunk olvasni is. A templomba becsukjuk a fülünket, mert nem az a lelkész prédikál, akit mi szeretünk, és folytathatjuk a sort. Keressük hát bátran jelekben, vagy jelek nélkül Isten akaratát és útmutatását, és tapasztaljuk meg, hogy a hitben, elhívásban, Krisztus követő életben a szent bizonytalanságok is azért vannak, hogy a kegyelem sokasodjék. Isten Krisztusban megadott nekünk mindent, hát higgyük el, hogy el van nála készítve minden válasz amire szükségünk van ahhoz, hogy az Ő útján járjunk!

Strifler Zoltánné segédlelkész