IGEI ÜZENET

Érted is, amit olvasol?
2020-10-14

„Ezen felül megmutatom nektek a legkiválóbb utat.” I Korinthusi levél 12:31

 

Az elmúlt néhány napban két olyan megtapasztalásom is volt, mely abba az irányba vitt, hogy figyeljek oda jobban, hogy mi tartozik össze, és mi nem. Milyen betűk és gondolatok kapcsolódnak össze, és mik válnak szét, mert enélkül az alaposság nélkül könnyen sérül vagy elveszik a lényeg megértése, sérül vagy elveszik az igazi fontos összefüggés, üzenet.

1. Szókeresőt játszottunk a férjem telefonján, és a beállított 5 perc alatt 1 kivételével elég gyorsan megtaláltuk a betűnégyzetben megbúvó szavakat. De az utolsó csak nem akart előjönni! Lejárt az idő, a gép megmutatta a hiányzó 5 betűs szót: pácsó. Ránéztem, és mondtam is azonnal, hogy nem csoda, hogy nem találtuk meg, hiszen fogalmam sincs, hogy mit jelent a pácsó. („CS” betűt olvasva benne) Odáig fajult a dolog, hogy a Google-be is beütöttem, hogy vajon mi is ennek az ismeretlen szónak a jelentése. Megesett már többször is ilyen ebben a játékban. A férjem ekkor már mosolygott. Hiszen nem másról volt itt szó, mint a húsok pácoláshoz használt sóról. Így persze már ismerős! Nem jó helyre került olvasatomban, hogy mi tartozik össze, és mi válik szét. Így eltűnt az megértés is. Amint jó helyre került az elválasztás, azonnal jött az „AHA” élmény. 

2. Rövid időn belül a presbiteri bibliaórán jött egy újabb rácsodálkozás, most Isten Igéjével kapcsolatosan. Lelkésztársam együtt olvasta fel az 1. Korinthusi levél 12. és 13. részét. Még anno a pesti teológián bibiliaismeretből (egyik fontos tantárgyunk volt) már az első évfolyamban alaposan az elménkbe vésték, hogy a 12. rész a Krisztus testéről és tagjairól szól, míg a 13. rész a majd mindenki által ismert Szeretet Himnuszát tartalmazza. El kellett telni azóta 3 évtizednek, hogy feltűnjön nekem a 12. rész utolsó mondata. Ez nem egy fejezetet lezáró függelék a nagy, kifejtett gondolat, kép után, hanem egy olyan mondat, amely szorosan egybekapcsolja a két fejezetet. Eddig valahogy átsiklottam fölötte, megbújt a 12. fejezet végén. De megszakítás nélkül, egybeolvasva a folytatással, életre kelt.  Most vettem észre, milyen lényeges egyben látni a két fejezetet! Így érteti meg velünk a Szentíráson keresztül a Lélek, hogy a Krisztusban kapott testvérekkel való közösség, egység sokféle útja közt van egy kiemelkedő út: a szereteté. Köszönhetően annak a bibliai beosztásnak, számozásnak, melyet a XVI. század óta követünk, (Érdekes, hogy pont a könnyebb bibliatanulmányozás segítésére találták ki, és kezdték alkalmazni!) jobban elvált egymástól az, ami Pál eredeti levelében szervesen egybe tartozott, hiszen ő nem osztotta fel levelét fejezetekre és versekre. Pedig micsoda fontos üzenet van így benne!

Arra bátorítok mindenkit, hogy bátran olvassa csak újra és újra a Szentírást a maga teljességében, ne csak kiragadott részeket, verseket, mert az összefüggések felismerése többletet, igaz értelmezést, üzenetet ad. És a reformátorok által is kitaposott út nemcsak elmélyítheti hitünket, de meg is óv a belemagyarázásoktól, félreértelmezésektől, tévtanításoktól. 

 

Pálfi Zsuzsanna

református lelkész