IGEI ÜZENET

Pünkösdi igei üzenet
2019-06-03

Ige: Apostolok Cselekedetei 2:41-42

 

 

   Születésnapot ünnepelni érdekes dolog. Egyszerre örvendetes, hálára indító, de ugyanakkor elgondolkodtató is. Minél több gyertya kerül az ünnepelt tortájára, annál inkább önreflexióra készteti az embert: Honnan indultam? Hova értem el? Mik a pozitívumok, mik a negatívumok az eddig megtett útban? Mit szeretnék még igazán megvalósítani? Később, a kor előrehaladtával egyre inkább kopogtatnak a következő kérdések is: Volt-e értelme a sok küszködésnek? Mi a leglényegesebb az életben? Vajon mire kapok még időt? Mi dolgom van még?

Pünkösdkor a keresztyén anyaszentegyház születésnapját ünnepeljük. Ha hagyományoknak megfelelően számolunk, akkor az 1986-at. Keresztyén egyházról ugyanis a Szentlélek kitöltetése óta beszélünk, az apostolok bátor kiállása, a gigantikus 3000 fős jeruzsálemi keresztelő óta.

Érdemes évről évre ilyenkor feltenni a fenti kérdéseket az egyház kontextusában, gyülekezetünk kontextusában és saját hittörténetünk kontextusában is.

Honnan indult az egyház? Egy maroknyi tanítványi seregből, akik nagy dolgok tanúiként a Lélek erejétől bátorítva hirdették mindazt, amit megtanultak, átéltek és megtapasztaltak Jézus közelében.

A Jézusról szóló bizonyságtétel eljutott az összes kontinensre, mindenhol élnek keresztyének manapság. Mennyi áldott emlékű ember, mennyi odaszánt élet, mennyi áldozat hitelesíti a kezdetek óta eltelt éveket. Persze voltak zsákutcák, voltak hatalmas vargabetűk, céltévesztések is. Annyiszor kellett ítélettel is szembesülni a számtalan áldás között. Annyiszor kellett Istennek munkálni a megújulást, de milyen jó, hogy mindannyiszor munkálta is, milyen jó, hogy annyiszor meg tudott újulni Isten népe. Hogy hova jutottunk? Ma is hirdettetik az evangélium mindegyik kontinensen. Hol lelkesen és lendületesen, áldottan és gyarapodóan, hol mártíromságot, üldöztetést szenvedve hitükért, hol éles csatákat vívva a korszellemmel…

Itt Európában mintha kissé beleöregedtünk volna az évszázadok küzdelmeibe. Küzdelembe a pogánysággal, küzdelembe a más hitekkel, küzdelembe a hatalommal, küzdelembe a hatalomért, küzdelembe az izmusokkal, küzdelembe a keresztyénségen belül ... Volt harc bőven, de azt mintha kicsit magától értetődőnek vettük volna, hogy Istennek mindig is lesz népe ebben az országban, ebben a népben, ezen a kontinensen. Már nem tudom kitől hallottam, hogy az egyház mindig csak egy generációra van a kihalástól. Ha teológiailag lehet is vitatkozni a kijelentéssel, mert Isten a semmiből is tudott/tud teremteni, emberileg nézve nagy figyelmeztetés van benne: elég egy szemérmesen hallgató, egy nemtörődöm, elég egy megfélemlített, egy hiteltelen, egy lélektelen generáció, és ami századokon keresztül épült, virágzott hirtelen kiürül, elhervad, tűzre kerül. És ez a tűz nem a Szentlélek, hanem az ítélet tüze.

Nem tudhatja a most születésnapos egyház sem, hogy még mennyi ideje van hátra. Mikor jön el a pillanat, hogy Krisztus Urunk visszatér, és a világ általunk most ismert rendjének, formájának véget vet. De egyre inkább érezhetjük zsigereinkben, hogy a hátralévő idő egyre szűkösebb.

Éppen ezért sürgető, hogy a Szentlélek tüze átjárjon, bátorítson, erősítsen bennünket, hogy a mi generációnk is megélje, megvallja, továbbadja Isten-tapasztalatait, hitét, és hangot adjon reménységének.

Hol van ez a tűz jelen? Ott, ahol imádságban kérik, ahol egy akaraton vannak, ahol emberek megkeresztelkednek, ahol közösen megtörik a kenyeret, ahol hirdettetik a Jézusról szóló Ige, ahol odafigyelnek az elesettekre, gyakorolják a szeretetszolgálatot. Ott, ahol a szeretet rendjében és fegyelme alatt élnek. Ott, ahova jó jönni, ahova szívesen hívják az emberek családtagjaikat ismerőseiket, barátaikat, szomszédaikat, munkatársaikat, ahova szívesen hozzák gyermekeiket, ahol otthonra találnak. Ott, ahol nem mellébeszélnek, hanem néven nevezik a bűnt, de ott, ahol egyben megismerhető és elfogadható lesz Isten kegyelme a megtérő bűnös számára.

Egy szóval ott, ahol egyház, és ennek megtapasztalható formája, gyülekezet van.

Adjunk hálát gyülekezetünkért, az egyházért, ünnepeljük születésnapját örvendező, hitvalló, tevékeny keresztyén élettel, és ne hagyjuk kiüresedni, elerőtlenedni.

Pálfi Zsuzsanna lelkipásztor