IGEI ÜZENET

Böjt - Amikor a test és a lélek térdet hajt...
2019-03-06

Böjt-Amikor a test és a lélek térdet hajt alkotója előtt...


Így szól az Úr. Hiszen olyanok vagytok a kezemben, Izráel háza, mint az agyag a fazekas kezében. (Jer 18; 6b)

 


Törékeny cserépedény az ember. Arctalan lélek kezdetben, mely lágyan, mint az agyag formálódik hónapok alatt testet öltve az anyaméhben. Végtagokat növeszt, arca grimaszokat vág, lelke érzelmeket próbál. Elméje még mintha egy másik, rejtett belső világ gyöngyszeme volna, titkon nyiladozik. Mindezek születésével megkeményednek és földi életére nézve törékennyé, sérülékennyé válnak.


   Az idő egyre több nyomot hagy ezen a cserépedényen. Kisebb esztétikai karcolások, mint a szemek sarkában megjelenő ráncok, őszhajszálak mutatkoznak rajta, de ez is természetessé válik, ahogy sok más horzsolás is a gyerekkori biciklis balesettől kezdve, a cseresznyefáról való leesésen át, egészen a kutyaharapásig. De sajnos olyan mély sérüléseket is szerzünk az évek múlásával, melyek ha nem is törik el, de megrepesztik ezt a cserépedényt. Magunkon hordjuk a válás, rossz házasság repedéseit, a gyász fájdalmát, betegség, műtét nyomait, nehéz anyagi helyzetünket, terhelt kapcsolataink karamboljainak sérüléseit, melyben egymásnak ütközve repedtünk és repesztettünk.

Belénk vésődik minden kudarcunk de örömünk is! Valóban kipróbálttá válunk. A böjt nem arra hív, hogy mélyítsük a sebeket, látványos „vallásos falcokat” véssünk a testünkre mutogatva azokat. Ez a fajta böjt felesleges. Nem is készít semmire. Nem mutat új utat csak a jól ismertet nehezíti és ezzel a hozzáállással biztos kudarcba vezet. Van elég nyomorúságunk enélkül is, érezzük nap mind nap, nem kell plusz egy teher amiben elbukhatunk.


   Az igazi böjt olyan, mint egy buborék mely elhatárol egy időre a külvilágtól azáltal, hogy lemondunk valamiről- legyen az étel, tárgy vagy szokás- de egy úttal megteremti azt a szent teret, ahol a test és a lélek térdet hajthat Teremtő Istene előtt. Korlátozva magunkat, lehetőséget adunk spirituális mivoltunk oly sokszor elfojtott de jogos igényének, hogy Istennel találkozzon. A böjtben nem csak törékenységünkkel szembesülünk, hanem megtartottságunkkal is. A repedéseinken átsejlik mindaz, amit a szentíró így fogalmaz meg: „A megrepedt nádszálat nem töri össze, a füstölgő mécsest nem oltja ki.” (Ézs. 42; 3 a)

Isten nem azért teremtette meg az embert, hogy összetörje vagy töredezettségében megalázza. Menteni jött az embert Jézus Krisztusban erre a világra. A böjtben szemlélt repedéseinken átsejlik az a reménység, mely egybegyűjt majd bennünket Húsvét ünnepén de minden vasárnap, miszerint az ami földi szemmel nézve lehetetlennek tűnik, Istennek lehetséges. Az élet törékeny de nincs az a hatalom, mely végérvényesen összetörheti.


Erlitz Anita lelkész