IGEI ÜZENET

Pünkösdi üzenet
2018-05-11

„Ez a kincsünk pedig cserépedényben van, hogy ezt a rendkívüli erőt Istennek tulajdonítsuk és ne magunknak.„ (2Kor. 4;7)

Az erő velünk van. Több és mélyebb ez a kijelentés annál, mint amit évtizedek óta hallatnak a Star Wars filmek készítői, rajongói. Talán sokan bele sem gondoltak, hogy milyen mély teológiai jelentéssel bír ez a rövidke mondat. A fizika törvénye azt mondja, hogy az erő valami olyan külső hatás, melynek következtében egy tömeggel rendelkező test mozgásba lendül. Nincs messze ez a megállapítás az első pünkösdi történettől, de a mi életünktől sem.
Jézus azt mondta még mennybemenetele előtt tanítványainak, hogy „erőt kaptok”. Nem más ez az erő, mint a Szentlélek, Isten maga. Az éltető, bátorító, mozgásba hozó Erő.

Mihez kell az erő?
A tanítványoknak ahhoz, hogy elkezdjék küldetésüket. Ki merjenek állni emberek ezrei elé és úgy beszéljenek Jézusról, mint aki azért van közöttünk, hogy a méltó helyére emelje fel az embert. Méltóságot adjon betegnek, a társadalom szélére szorultnak, minden nyomorult bűnös embernek. A mélységeinkből Isten felé fordítsa tekintetünket. Egy ilyen, a kereszten szenvedő és feltámadó Megváltó hirdetéséhez, amikor mindenki csak részeg emberek hablatyolásának gondolja az elhangzottakat, bátorság, erő kell. De ez az Erő nem csak az ószövetségi próféták lelkét járta át, hanem minden keresztyén hitvalló ember lelkét is.
„Mert nem a félelem lelkét adta nekünk Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét.” (2Tim. 1,7)

Mihez kell nekünk, ma élő embereknek erő?
Sokszor már ahhoz is, hogy kikeljünk reggelente az ágyból és elvégezzük a napi rutin feladatainkat. Valahogy helyt kell állni a családban, munkában. Egy idő után nagy teljesítménykényszerré válik az élet. Sokan ismerik talán azt az érzést is, amikor este az ember bezuhan az ágyba és azt kívánja bárcsak két napig tartana az éjszaka mert annyi kipihenni való volna. Eddig tart ugyanis a mi erőnk. Reggeltől estig. Elfáradunk. Ezzel a folyamatosan fogyó életerővel tovább látni, sokat tervezni nem lehet. Törékeny cserépedény ugyanis a testünk. Törik a testünk, benne a lelkünk, körülöttünk a kapcsolataink. Törékeny a magunkról, Istenről, világról kialakított képünk. De Isten mégis ezt a törékeny cserépedényt, az ember testét méltatta arra, hogy benne lakjon éltető, lüktető, lendületbe és mozgásba hozó Erejével. Testünk a Szentlélek temploma. Egy megszentelt tér. Isten Szentlelkének ereje járja át.


Az Erő velünk van! Mozgatja a naprendszereket, lendületben tartja a Földet, kreativitást ad az embernek, hogy örömmel alkosson, tervezzen, véghez vigyen nagy dolgokat. Isten ereje ad perspektívát, reményt és hitet, hogy a következő nap is eljön. Az önerő kevés a nagy dolgokhoz. Önerőből olyan keveset tudunk megtenni! De „az Ige testté lett” karácsonykor, hogy „lakozzon közöttünk”, majd feltámadt húsvétkor, hogy mi is Isten országának lakosai lehessünk. Pünkösdkor pedig az Ige Lélekké lett, hogy lakozzon bennünk. Ez a bennünk lakozó Lélek fogja össze minden külső és belső töredezettségünket, hogy az ember, az a törékeny cserépedény ne törjön össze végleg, hanem a teljesség felé haladjon az élete útján erre az Erőre támaszkodva, ebből az Erőből merítve minden lendületét, élni akarását.